Hol polt, hol nem polt, hetedhét országon túl, ahol a sok kurta farkú nyalonc túr, volt egyszer egy szegény földrész, annak egy szegény országa és annak számos pártja. Egyebük sem volt a világon, mint egy kicsi gazdaságuk, no, hanem azt dajkálták is ám! Jó kövérre meghizlalták, hogy majd kirepedt. No, hogy kárba ne menjen a gazdaság, leölték, megperzselték, szalonnáját, húsát, kolbászát a füstre tették, s éveken át szép lassacskán meg is ették. Egyszer csak a gazdaságból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. De bizony különleges volt ám ez a kis gömböc, mert az egyik párt beleköltözött, hogy kiegye belőle a tölteléket. Mondja egyszer a szegény ország az egyik idősebb pártjának:

- Eredj, pártom, menj fel a padlásra, s hozd le a kis gömböcöt.

Fölmegy a párt, le akarja venni a gömböcöt, de ahogy hozzányúlt, csak megszólal a gömböc:

- Mit akarsz, hé, meg akarsz enni? Majd megeszlek én! - S azzal hamm, bekapta!

A szegény ország nem tudta elgondolni, hogy hol marad olyan sokáig a pártja, küldi a másikat, menjen az öregebbik pártja után, ugyan hozzák már azt a gömböcöt, mert éhenhalnak. Fölmegy a párt, de ez is éppen úgy járt, mint az öregebbik: a kis gömböc - hamm! - bekapta. Hej, mérgelődött a szegény ország! Hogy ő még ilyet nem látott, hogy ilyen sokáig odamaradjanak a miatt a haszontalan kis gömböc miatt.

- Eredj, pártom - mondja a legfiatalabb pártnak -, szólj a többieknek, hogy hozzák már a gömböcöt, mert a sarkukat hátrafordítom.

Fölmegy a kispárt nagy sebesen, de a kis gömböc őt is bekapta.

- Na megálljatok - mondja a szegény ország -, majd lehozlak én titeket gömböcöstül, mindenestül. Fölszaladt a létrán nagy haraggal, no de ha fölszaladt, ott is maradott, a kis gömböc őt is - hamm! - bekapta.

Jő haza a szegény földrész a kemény munkából, hát nincs se szegény ország, se vacsora. Keresi, kiabálja: "Hé, országom, hé, hol vagy, merre lettél?!" Kiabálta a pártjait, hírük-poruk sem volt. Benézett az ágy alá, a kályha mögé, fölkajtatott minden zeget-zugot, nem voltak sehol. Aztán felment a padlásra, hátha ott vannak. Ott meglátja a kis gömböcöt. Gondolja magában, majd segít magán, levágja a kis gömböcöt, s lesz vacsora, ha nincs itthon az ország. De ahogy odament, a kis gömböc mérgesen rákiáltott:

- Mit, te is meg akarsz enni? Abból nem lesz semmi! - S hamm! - bekapta a szegény földrészt is.

No, hát az isten csudája volt eddig is, hogy a kis gömböc le nem szakadott; négyet még csak elbírt valahogy, de mikor a szegény földrészt is bekapta, puff, leszakadt s leesett. Aztán elkezdett gurulni, legurult a létrán, ki az udvarra, az udvarból ki az utcára, ottan utolért egy sereg más országot s pártot, s azokat is bekapta; továbbgurult, ki az országútra, ott szembejött vele egy regiment migráns, azt is bekapta. Még ez sem volt elég a telhetetlen gömböcnek. Gurult tovább, s az út szélén bekapott egy kétfarkú kutyát, aki éppen javában ragasztotta a plakátokat. No, hanem a kétfarkú kutyával megjárta. Két jó tüskés, kemény farka vót a kutyának, s amikor éppen bekapta, a farkának a tüskéje megakadott a szájában, végighasította. Egymás után ömlöttek ki a migránsok, az országok, a szegény szegény földrész s a szegény országa meg a három pártja. Aztán futott mindenki, amerre látott. Ott hagyták az út szélén a kirepedt kis gömböcöt. Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna...