Van annak valami diszkrét bája, amikor nap, mint nap kiderül, hogy a kurzus bértollnokai rettegnek... És az emberfia normálisan csak attól retteg, amit nem ért, amit ésszel nem tud felfogni. Ne haragudjunk tehát a legújabb kori PestiSrácok.hu (tagjai még véletlenül sem keverendők az 56-os hősök archetípusával, ennek eklatáns példája a stefkapista (sic.), „tuggyukmé'”) rettegő bértollnokára, Vésey Kovács Lászlóra, hogy a csontjait maró félelmében megugatja a hegyeket, hiszen láthatóan fogalma sincs, hogy nőhettek ezek a hegyek ekkorára. Persze, a normális emberek tudják, hogy a hegyeket nem félni, sokkal inkább tisztelni kell.

Ha azt mondom, hogy akik idén megkapták a díjat, azok hegyek, akkor - végtelenül tisztelve a véleményszabadságot - azt kell mondanom, hogy VKL vakondtúrás. Persze az ő köreiben egy vakondtúrás is hegynek számít...

VKL azt találta írni, hogy „A panoptikum megjutalmazta önmagát, rettegve átadták a Radnóti-díjakat”. Csak a rend kedvéért fussunk át a szerző szerint a „hatalomból kiszorultság kilátástalan szomorúsága” látszatát keltő, szerinte rettegő, díjazott hegyek névsorán: 168 Óra szerkesztősége, Falusi Mariann, Lang Györgyi, Jordán Tamás színművész, színházigazgató, Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója, Prof. dr. Köteles György, a Magyar Békeszövetség elnöke, Láng Judit író, publicista, újságíró, Magyar Helsinki Bizottság, Majtényi László alkotmányjogász, Máté Antal, Nyírbátor polgármestere, Sz. Koncz István író, Székhelyi József színművész, Szirbik Imre, Szentes polgármestere, Takács Ferenc, Budapest XIII. Kerület Önkormányzatának képviselője, Trencsényi László egyetemi tanár. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy a névsor meglehetősen impozáns. És én ezeket az embereket, szervezeteket még nem láttam félni. Ezek az emberek, ezek a szervezetek egész életük, működésük során kiálltak az elesettekért, a fenyegetettekért, ezért (is) nőttek az emberek szemében heggyé. Jordán Tamás fél? Az a Jordán Tamás, akit a regnáló politikai hatalom sem tudott kitúrni az általa alapított színház éléről? Trencsényi László fél? Az a Trencsényi László, aki, miután az „aszpirines zsóti” megkapta a lovagkeresztet, a magáét úgy vágta a parlament kapujához élő, egyenes adásban, hogy attól még a néhai Lehel vitéz is elismerően csettintett odafent a Hadak Útján? Prof. dr. Köteles György fél? Az a Prof. dr. Köteles György, akinek a gyermekorvoslásban tett erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült megújítani azt, még az átkosban? Székhelyi József fél? Most küzd a rákkal, de a félelem szikráját sem vélem felfedezni a szemeiben, a hangjában. És végig mehetnénk az összes díjazotton, de minek, aki megtanult olvasni Magyarországon, azok mind ismerik őket. Aki nem ismeri el a teljesítményt, az szimplán irigy. Vagy buta. Mert nem tudja ésszel felfogni. Ergo kevés hozzá az esze. Vagy csak szimplán rosszindulatú. Hogy is tudná valaki felfogni ezeknek a hegyeknek a teljesítményét, aki - vakondtúrásként hegynek hazudva magát - folyamatosan kirekeszti az ország háromnegyedét az írásaiban? Kicsit közelebb hajoltam, hogy alaposabban megnézzem ezt vakondtúrást, erre kiderült, hogy nem is vakondtúrás, hanem csak egy nagyobb rakás szar. De a mi szarunk, mi produkáltuk. Respekt a díjazottaknak, tőlük jobb a világ!